Réder – Nyúl Erzsébet – Hallássérült szülő édesanyja

/in /by

Hosszú volt az út odáig, míg megkaptuk a diagnózis, hogy Timi hallássérült. Az első reakcióm a kétségbeesés volt, pedig valójában egy ideje már sejtettük, hogy a hallásával van gond nem az értelmével.

Timi nem fordult mindig a hangok irányába, nehezen reagált a beszédre, nagyon nehezen figyelt a nevére, és nem érdekelte, ha beszéltünk hozzá. Bent állt a sarokban csak ott mondta a mondanivalóját. Ennek ellenére persze úgy vittük el a hallásvizsgálatra, hogy a legjobbakat reméltük, titkon arra számítottunk, nincs semmi gond. Sokkoló volt a hír, mert a folyosón közölték velünk, hogy a gyermek nem fog hallani.  Megtorpantunk a hír hallatán: és kérdéseket tettünk fel- Akkor most hogyan tovább? Hogyan fog a gyerek kommunikálni? Mi hogyan fogunk vele kommunikálni? És hogy fog megtanulni beszélni? –Kérdésekre nem kaptunk választ! Közölték velünk, hogy hova fordulhatunk illeszték levételre, adtak egy címet ahová elmehettünk a készülékért. Magunk kellett mindent megoldani! Semmilyen segítséget nem kaptunk meg! Minket nem hagyott nyugodni és elkezdtük nyakunkba venni a várost és így találtuk meg az ország legjobb logopédusát Montágh Imrét  aki csak bíztatott minket. Igaza lett!:-)

Nagyon sok mindenen mentünk keresztül! Voltak jobb időszakok és voltak rosszabbak is, de szerintem minden családban van. Most így összeszedve gondolataimat az elmúlt  40év-ről nagyon sok mindent tudnék leírni. Vannak olyanok amíg nem tűrik a nyomdafestéket , és vannak olyanok melyek pedig igen. Röviden megpróbálom leírni, hogy mi mit tettünk, hogy idáig eljutottunk.

  • Fontos a megfelelő szakember megtalálása – merjük minél hamarabb ki kérni a véleményt a gyermek állapotáról, és a lehetséges alternatívákat.

Egy fontos dolog van amit mindenkinek tudnia kell: Nincs lehetetlen, minden honnan van kiút! Mindenre van megoldás!

  • Megfelelő hallóka próbája során akkor még audiológusok állították a készüléket, volt, hogy Timi semmi re nem reagált, volt, hogy kitépte a füléből olyan hangos volt. Számomra tapogatózásnak tűnt az egész.. Amikor már megtettünk mindent és nem jutunk előre akkor kell tovább lépni! Adjuk időt a gyermeknek és ne rögtön fogadjuk el azt ami visszafordíthatatlan.
  • Együtt kell élni a gyermek hallásveszteségével és nekünk is meg tanulni hozzájuk alkalmazkodni – például fontos , hogy mindig hajoljunk le hozzá, szépen artikuláltan beszéljünk, ahogy a tanár úr minket is tanított.
  • Fejlesztéséket minél hamarabb el kell kezdeni. A gyermek képességének a legjobb oktatási formát megkeresni! Fontos, hogy hetente háromszor kapjon szurdopedagógus fejlesztést és a minél többet foglalkozzunk vele otthon is.
  • Engedni kell, hogy gyermek elsajátítsa hangos beszédet a szájról olvasást, jelnyelv használatát és a, mert ez három dolog ami megkönnyítheti a gyermekkel való kommunikációt!  Befektetni abba, hogy külön tanár foglalkozzon gyermekkel, mert csak így érhető el, hogy folyamatosan fejlődjön a gyermek!
  • Mi maradjuk meg szülőknek akik egy stabil megnyugtató hátteret tud biztosítani a gyermeknek!
  • Nem kell sajnálni, nem kell különcködni vele, nem kell kezelni hátrányos helyzetűnek. Tudósítani a hallássérült gyermekkel , hogy Ő ugyanolyan ember mint a többi csak hallókészülékkel kell élnie! Ha nehézsége van akkor jelezze a hallgatóság felé! Ne legyen szégyen!

Rengeteg türelem kellett ehhez az időszakhoz. Szerencsére azt mondhatom a, hogy mi szülők megtudtuk adni azt, hogy egy olyan hallássérült emberkét neveltünk aki megállja a helyét a világban! Vannak nehézségek, de a mi mottóink:  „Nincs lehetetlen csak akarni kell! Megtudod csinálni! Adj időt magadnak és minden ott lesz a kezedben amit elterveztél!”

Minden hallássérült gyermeket nevelő szülőnek üzenem: Éljék a jelent,és építsék a jövőt!

Hallássérült

Pár lépés hallókészülékkel a hangok világába- Hallássérült szemmel

/in /by

Első lépés:

Beismerem, hogy hallásproblémám van!

Elutasítás vagy elfogadás? A legtöbb ember keresztül megy az elutasítás időszakán. Az elutasító szakaszban lévő ember gondolatmenete a következő:

  • “Jól hallok, csak az emberek motyognak, mostanában nem beszélnek tisztán.”
  • “Csak a zajos helyeken vannak nehézségeim a hallással.”
  • „Egyszerűen elkerülöm majd azokat a helyeket és akkor rendben lesz minden.”
  • “A hallásom majd idővel rendbe jön.”
  • “Azt hallom, amit meg kell hallanom. Egyszerűen majd megkérem őket, hogy ismételjék meg a mondandójukat.”
  • “Együtt tudok élni ezzel. Egyszerűen csak egy kicsit jobban fogok koncentrálni.”
  • “Ez egyáltalán nem olyan rossz, hogy hallókészülék(ek)re lenne szükségem már most.”
  • “A hallókészülék viselése nem illik bele az önképembe.”
  • “Majd ha még jobban romlik a hallásom, akkor igénybe veszek segítséget.”

A lényeg az, hogy az ember nem tudja eltitkolni a hallásvesztését. Ez sokkal szembetűnőbb, mint bármely hallókészülék. A fenti gondolatokkal csak önmagát csapja be. Amennyiben eltitkolja a problémáját az alábbi tünetek már elárulták a titkát:

  • Nem a feltett kérdésekre válaszol.
  • Összekeveri a hasonló hangzású szavakat!„
  • A TV-t túl hangosra állítja.
  • Egyre többször kéri meg a másik személyt, hogy ismételje meg, mit is mondott.

Titkolózáson túl kell lenni, mert szociális problémát fog jelenteni a mindennapi élete során.

Pl.:  Elkerüli az összes olyan helyzetet, ami nehézséget okoz. A saját terhét szerettei vállára teszi és arra kényszeri őket, hogy lemondjanak Önről.

Az első lépést meg kell tenni annak érdekében, hogy beismerje sajátmagának és bevallja legközelebbi hozzátartozóinak, hogy..

  • Visszafordíthatatlan hallásproblémája van
  • Egyetlen helyes választás a hallókészülék

Második lépés:

Elhatározásom nagyon fontos, pozitív hozzáállással segítségért fordulok!

Ahhoz ezt lépést megtegyék alapkövetelmény a változtatás iránti vágy és az erőteljes elhatározás , hogy hallási képességét javítsa.

Öt dolog kell ahhoz, hogy megvalósítható legyen a hallókészülék használatára történő átállás:

  • Pozitív hozzáállás
  • Tanulási szándék
  • Fogadalom tétel „Végig csinálom”
  • Türelem, áthangolódás

 

„Készen állok elfogadni a segítséget és megtanulni, hogyan halljak jobban.”

A jobb hallásért nap mint nap meg kell dolgozni. A hallás képessége újra tanulható, de sok türelemmel kell hozzá és elfogadni a szakember tanácsait.

Harmadik lépés:

Mindent megtanulok a hallásproblémámmal kapcsolatban!

A hallásvesztés témában történő jártasság. Mindent meg kell tudnia a saját hallásvesztéségéről. Ehhez az alábbi ismeretekre lesz szüksége:

  • Milyen típusú hallásvesztésem van?
  • A hallásveszteségem milyen fokú?
  • Tudnom kell, hogy milyen mértéken fog a hallókészülékem segíteni a mindennapokban
  • Mit tehetek annak érdekében, hogy fejlesszem a hallásomat?

 

Minél többet tud a saját hallásveszteségéről, annál inkább képes lesz rá, hogy részt vegyen a hallókészüléke beállításában, különböző hallási környezetekhez történő hozzáigazításában.

Negyedik lépés:

Elvárásaim megfogalmazása!

Veleszületett és fokozatos hallásvesztés esetén nem fog ismét úgy hallani, mint annak idején.     A hallókészülék csak részben adja vissza a hallási képességét  – használatával a mindenképpen könnyebb  életet élhet-  energiák szabadulnak fel ; nélküle bizonyosan hátrányos helyzetű lesz.

Arra gondoljon, hogy javulni fog a hallása. El lehet érni egy olyan fejlődési szintet, hogy megmutassa magának hallókészülékkel mindenre képes.

„JOBB hallást kell megcélozni!”

A hallókészüléke visszaadja azokat a hangokat amik már feledésbe merültek . Elsőre ez fárasztó lehet, de meghallásuk hozza magával a jobb megértést. Legyen türelemmel, amíg az agya újra megismerkedik ezekkel a hangokkal. A beállításokat csak lépésről lépésre, több héten keresztül lehet elvégezni. Az akusztikus szakember  segít abban, hogy az Ön agya fokról fokra újra hozzászokjon az általános hallási szinthez. Ezeket a beállításokat pár alkalommal tudják elvégezni a hallókészülékén.  A siker kulcsa  a  gyakorlásban  és  az  elkötelezettségben van ,  hogy amikor ébren van, a hallókészüléket állandóan viseli. Legyenek elválaszthatatlanok!  Menni fog! A legfontosabb, hogy merjen „panaszkodni”,hiszen így tudják a legoptimálisabbra beállítani a hallókészülékét.

Ötödik lépés:

Gyakorlás,idő és türelem! Ezek azok a varázsszavak amely nélkül nem megy a hallás újra tanulása!

Gyakorlás a közös felismerés, amelyhez az összes hallássérült tartja magát, aki sikeresen átállt a hallókészülék használatára.

Elegendő időt töltött el azzal, hogy az agya hozzászokjon a környezet hangjaihoz, a háttérzajokhoz, képes lesz élni az életét anélkül, hogy túl sokat foglalkoztatná a hallása.

Legyen türelmes, és ne adja fel! Időnként pihenjen, ha elfáradt, de ne adja fel! Dolgozzon tovább – egyre egyszerűbb lesz.

Hallássérült

Barka Ferenc – Klarinét tanár

/in /by

„Lehet egy dal, vagy ritmus, vagy zaj, egy árva hang, egy jel . A zene az kell, hogy ne vesszünk el, hogy mégse adjuk fel „

Tapasztalataim alapján azok a gyerekek, akiknek nehéz szavakban megnyilatkozniuk, zenei tanulmányaik során rátaláltak egy olyan területre, ahol beszéd nélkül is ki tudják fejezni önmagukat, érzéseiket. Hangszeres tanulmányaik kezdetén megtanulnak egy speciális légzéstechnikát. Ez növeli tüdőkapacitásukat, ezáltal erősödnek beszédszerveik mozgatóizmai és beszédlégzésük intenzitása, jótékony irányba befolyásolva azok működését, fokozva ügyességüket.
Közvetlen kihatással van a gyermekek beszédérthetőségének és a hallásfigyelem javulására is. Az etűdök, előadási darabok tanulásakor fejlődik értelmük, a látott kottaképet – a hangok különböző magasságát, ritmusértékét – mozgássorokká alakítják, ami megköveteli a különböző érzékleti területek összehangolását, az agy integráló képességét. Mindezek kihatnak a különböző iskolai tanulmányaikra, tanulási képességeikre, úgymint beszéd, írás, olvasás, számolás és nem utolsó sorban a hallásfejlődésre. A zene hallgatása és a gyakorlás érzelmeikre is hat. Feszültségeiket, indulataikat felfokozza, de egyben le is vezeti azokat, megnyugtatja őket. Segítséget nyújt a tanulási nehézségekkel, magatartási problémákkal küzdő tanulóknak – akik a közösség szélére sodródtak – oly módon, hogy sikerélményekhez juttatja őket és így kivívhatják társaik elismerését. A gyakorlás során fejlődik kitartásuk, saját maguk megítélése – „Ezt is el tudom már játszani!” – önértékelésük, és az egyre nehezebb feladatok megoldása során szembesülnek saját fejlődésükkel, énképük pozitív változásával. A klarinéttanulással bővül érdeklődésük, hozzájárul szabadidejük hasznos, értelmes eltöltéséhez, emellett fegyelemre és rendszeres munkára szoktatja őket, így elejét lehet venni a deviáns magatartásformák kialakulásának. A közös fellépések során megtanulják, hogy csak egymásra figyelve tudnak muzsikálni, sikereket elérni. Ezek az élmények kialakítják bennük a csapatszellemet, az együttzenélés kapcsán az örömteli együttlétet, segítve a másokhoz való alkalmazkodást.
Szociokultúrális szempontból a legtöbb gyermek hátrányos családi háttérrel rendelkezik. Ezeknek a gyerekeknek egyedüli lehetőséget biztosít a klarinétoktatás arra, hogy zeneértő, zeneszerető közösségbe kerüljenek, és ott ismeretségekre, barátságokra tegyenek szert. Egy ilyen közegben eltöltött idő követendő jó példát közvetít nekik, mely hosszú távon biztosan jó hatással van személyiségük alakulására, viselkedésükre, alkalmazkodásukra, segítve a közösségbe való beilleszkedésüket. Tizenöt év távlatában,sok – sok sikeres koncerttel a hátunk mögött, bátran kijelenthetem, hogy a hallássérült gyermekek is megtaníthatók klarinétozni. Ennek alátámasztására álljon itt egy idézet Balogh Józseftől ( klarinétművész ,komponista klarinéttanár …a ” hallássérült- klarinétozás “megálmodója :

„Lehet, hogy igazi zenészek vesznek el amiatt, hogy nem merünk hangszert adni a hallássérült fiatalok kezébe.”