1082. Bp, Kis Stáció u. 1-3.
A HALLÁSCSÖKKENÉSEK 2 FŐ CSOPORTBA SOROLHATÓK:
- veleszületett
- szerzett
RIZIKOFAKTOR A SZÜLŐ OLDALÁRÓL
- Ototoxikus gyógyszerek szedése a terhesség alatt: amynoglycosidok, salicylatok, quinin, chloroquine phosphate
- A terhes anya betegségei, pl.meningitis,
- Fiatalkori és nem kezelt diabetes
- Anyai fej traumák melyek eszméletvesztéssel jártak
- Oxigénhiányos állapotok, vérzések.
- Rubeola fertőzés
- Droghasználat a szülők részéről
- Spontan abortusok
A SZÜLÉSKOR JELEN LÉVŐ MAGAS RIZIKÓJÚ FAKTOROK
- A szülők családjában előforduló genetikai eltérések. Fontos emlékeztetni, hogy a korai tünetek nem feltétlenül vannak jelen.
- A klinikusok egy része azt gondolja, hogy ha nincs családi anamnesztikus adat, akkor nem lehetséges genetikai eredet
- Kongenitális vírus infekció (CMV, Rubeola, Syphilis)
- 1500 gramm alatti születési súly
- Vércserét igénylő bilirubin felszaporodás
- Súlyos légzési zavar, 7,5 nél alacsonyabb artériás pH-val és a Joint Committee által megállapított 0-3 Apgar érték 5 percig.
- Veszélyeztetett az újszülött, ha 10 percig nem indul meg a spontán légzés és ahol a hypotonia fennállása 2 óra időtartamot elér.
- Nyaki és fej rendellenességek.
- Meningitis (születés előtt vírusos, születés után bakteriális) Ototoxikus gyógyszerek
- Hosszú ideig fennálló mesterséges lélegeztetés
- Nagyothallással együtt járó szindrómára utaló stigmák észlelése
HALLÁSUNK
A fülünkkel hallásról szoktunk beszélni, de a tudomány megerősíti , hogy valójában az agyunkkal hallunk. A fül az a szerkezet, mely az elsődleges hangot felfogja a környezetből és továbbítja az agy felé, és az ,melyet feldolgozza és értelmeta hallási információnak. Ilyen módon fülünket tekinthetjük egyfaja „kapunak” az agy halóközpontjához, ahol a hallás valójában végbemegy.
A hallás élőlényekre jellemző élettani folyamat, melynek során valamilyen vivőközegben terjedő hanghullámok hatására az egyénben szubjektív hangérzet jön létre. A fülünk a hang magasságát és a hangerőt képes érzékelni, valamint alkalmas a hang irányának megítélésére is.
A külső fül
A külső fül magába foglalja a fülkagylót, a hallójáratot és a dobhártyát. Ez csatornaként működik, mely a környezeti hangokat a hallómechanizmushoz vezeti. A fülkagyló segít a hanghullámokat befogni és a hallójáraton keresztül a dobhártyáig vezetni.
A középfül
A középfül egy levegővel telt üreg, mely az emberi szervezet legkisebb csontjait tartalmazza kalapács, üllő és kengyel. Ezek egyik oldalon a dobhártyával, másik oldalon egy vékony hártyán keresztül a belső füllel állnak kapcsolatban. A fülkürtön keresztül a középfül a garattal is kapcsolatban van. Ezen kapcsolat célja, hogy a nyomás a környezetnek megfelelő legyen a középfülben.
A belső fül
A csiga és az egyensúlyozó-szerv képezik a belső fület. A csiga a felelős a jelfeldolgozásért, az ívjáratok az egyensúlyozásért. A csiga belső járata folyadékkal teli és teljes hosszában szőrsejtek helyezkednek el rajta. A hallócsontok mozgása által kiváltott hullámok a folyadékra terjednek tovább és ingerlik a szőrsejteket melyek aktiválják a hallóideget. A hanghullámokat az agyba továbbítják feldolgozásra és értelmezésre.
HALLÁSFEJLŐDÉS
A babák már a méhen belül is hallanak, hiszen a szülés előtti utolsó hetekben egyre jobban érzékelik a külvilág hangjait. A születést követően nagyon nagy szerepe van a hallásnak, hiszen emberré válásunkban elengedhetetlenül fontos, az agyban elősegíti az agy egészséges fejlődését és áttételesen hatással van a fizikai fejlődés mérföldköveinek elérésére, mint az ülés, az átfordulás, a mászás és a járás képességének elsajátítására.
0 - 3 hónapos korban
A baba hallása egy hónapos korára teljesen kifejlődik, bár még nem érti és nem képes kiértékelni a hallás útján begyűjtött információkat. A csendben alvó kisbaba a hirtelen zajok miatt felébred. A kisbabát megnyugtatja az anya hangja, egyre több hangot ad és elkezd gőgicsélni.
3 - 6 hónapos korban
A harmadik hónap körül az agy azon része, amely a hallásért, a beszédért és a szaglásért felelős egyre aktívabb és befogadóbb lesz. A gyermek mozgatja a szemeit, fejét a hangforrás felé fordítja, reagál az anya hangjára, sokféle gügyögő hangot ad ki, mint az „oh” és a „ba-ba”, változtatja hanglejtését. A kisbabák kedvelik a csörgő és más zajokat keltő játékokat. Úgy tűnik, a baba tudatában van a környezetének és érzékeli a személyeket és az eseményeket. Öt hónapos korára a baba már képes felismerni a hangok forrását és mindig nagy érdeklődéssel fordul az addig ismeretlen hangok irányába
10 - 15 hónapos korban
A gyermek már a hátulról érkező hang forrását is megtalálja és a távoli zajokra is tisztán reagál. A baba utánozza az egyszerű hangokat és szavakat, sok különböző hangot képes kiadni, beleértve a magán- és mássalhangzókat. Az emberi hangra gügyögéssel reagál, ha megkérik rámutat vagy ránéz tárgyakra és személyekre. A csecsemő láthatólag képes arra, hogy passzívan befogadja az információkat (például tanul olyan eseményekből, amelyek közvetlenül és aktívan nem érintik).
15-18 hónapos korban
Ebben a korban a gyermek már meghallja és reagál arra, ha egy másik szobából hívják. Ekkorra a hangja már normálisan hangzik, és elkezdi formálni az első szavakat. A tipegő kisgyermek képes követni az egyszerű, kimondott instrukciókat vizuális jelzések (rámutatás, a tekintet irányváltása) vagy érintés nélkül. Amikor kérdezik, felismer személyeket, testrészeket és játékokat; gesztikulál az elhangzottaknak megfelelően, a zene ritmusára ringatózik és a hallott szavakat ismétli. A hallással kapcsolatos problémák korai felismerése, alapvető fontossággal bírnak a baba további fejlődése szempontjából. Ha a legkisebb gyanú támad e téren, akkor feltétlen keressen fel szakembert.